2010. szeptember 10., péntek Nikolett, Hunor napja
EU OLDALAK
KÖZÉRDEKŰ
A magyar növényvédelmi szakigazgatás története
A magyar növényvédelmi szakigazgatás történetének jelentős eseménye volt 1954-ben a megyei növényvédő állomások megszervezése.
Ennek szakmatörténeti jelentőségét azonban akkor érthetjük meg igazán, ha azt a történeti távlatokban vizsgáljuk.
Természetesen nehéz meghatározni, hogy egy ország szakmai igazgatásában hol és mikor is történt az első lépés. Az egyik, első ilyen témájú magyar nyelvű felhívás 1760-ban Debrecen Város Szenátusa adta ki a hernyófészkek megsemmisítéséről. Ebben az időszakban azonban még a kézzel írott felhívások voltak a jellemzőek.
Az egyik legérdekesebb történelmi emlék az első felelős magyar kormány miniszterének, Szemere Bertalannak 1848 tavaszán, tehát a Kormány megalakulása után két hónappal kiadott átirata, amely intézkedik az előző évben feltárt sáska tojásrakó helyek megsemmisítéséről. Ez szakmailag azt jelenti, hogy Magyarországon 1848-ban már volt államilag szervezett előrejelzés, hiszen az előző évben megfigyelt tojásrakó helyeket ellenőrizték. Jelenti egyben azt is, hogy miközben az ország sorsdöntő függetlenségi háborúban állt az osztrákokkal, volt ideje, figyelme és energiája az agrártermelés növényegészségügyi biztonságáról is gondoskodni. A belügyminiszter rendelkezik arról is, hogy " engemet időrül időre mind a veszély terjedéséről, mind annak szűnéséről értesítsenek."
Sokan a növényvédelmi törvényalkotás és ezzel az igazgatás történetének kezdetét az 1852-ben megjelent Erdőtörvény elfogadásához kötik. E törvény III. szakaszának 50. és 51§-ai kötelezően írják elő a hernyók irtását. Magát a törvényt azonban csak hat évvel később, 1858. január 1-én kelt császári nyílt parancs léptette életbe, amelyet lóhátról hirdettek ki az ország területén.
Az 1870-es évek közepén Magyarországon - bár a növényvédelemnek önálló intézményrendszere még nincs - már összehangolt karantén intézkedésekkel védik az ország területét az amerikai burgonyabogár behurcolása ellen. A földmívelés- ipar és kereskedelemügyi miniszter valamennyi törvényhatóság részére intézkedik a burgonya behozatalával kapcsolatban: "Az éjszak-amerikai egyesült államokban mindinkább terjedő Coloradó, burgonyapusztító rovar becsempészésének lehető megakadályozhatása czéljából a lajtáninneni kormánnyal egyetértve Éjszak-amerikából származó burgonyának, burgonyahéjnak, nem különben a burgonya csomagolására használtatni szokott és azzal érintkezésben volt csomagolási tárgyaknak, úgy mint zsákok, hordók, faládáknak stb. behozatalát a magyar korona összes területére ezennel a legszigorúbban megtiltom".
A hatósági intézkedések azonban nem csak a behozatali tilalmat fogalmazták meg (a behurcolás, "becsempészés" megakadályozása érdekében), hanem rendszeres felderítést is elrendeltek "a korona összes területein" amelyről ugyanúgy rendszeresen jelentés készült.
A növényvédelem fejlődésében új szakaszt nyitott mind Európában, mind Magyarországon a Phylloxera vastatrix pusztítása a szőlőültetvényekben.
A kártevőt 1875-ben azonosították először Magyarország területén Pancsova határában. 1876-ban a XXIX. törvénycikk már egyértelműen meghatározza a kártevő terjedésének és kártételeinek megakadályozása érdekében foganatosítandó intézkedéseket, melyet az Országgyűlés mindkét házában kihirdettek. E törvénycikk egyértelműen kimondja, a károsító és annak gazdanövényeinek megsemmisítését, ezt követően a szőlőtermesztés betiltását az érintett területeken. Intézkedik az ültetvény tulajdonosainak kárpótlásáról, valamint a szükséges költségek biztosításáról.
Ezzel az eseménnyel függ össze az önálló növényvédelmi intézményrendszer kialakításának kezdete. Az l880. évben megalakul az Országos Phylloxera Bizottság, l881 elején pedig létrehozzák az Országos Phylloxera Kísérleti Állomást, amely a magyar növényvédelmi szervezet első magjának tekinthető. Ez az állomás l890-ben a Rovartani Állomás nevet veszi fel. Feladatköre kiterjed a mező-, a kert- és erdőgazdasági növényeket károsító valamennyi kórokozó és kártevő biológiájának vizsgálatára, védekezési kísérletek végzésére és a védekezési módszerek kidolgozására.
A magyar növényegészségügyi igazgatás történetében új határkő a "mezőgazdaságról és mezőrendőrségről" szóló 1894. évi XII. törvénycikk, melyet l894. május 31-én I. Ferenc József császár szentesített. A törvény VII. fejezete rendelkezik a kártékony állatok és növények irtásáról, illetve a hasznos állatok, szervezetek védelméről, valamint a mulasztókkal szemben alkalmazható szankciókról. Szeretném felhívni a figyelmet a rendelkezés mai nap is időszerű szellemiségére, amennyiben a növényvédelmi jogszabályban már l10 évvel ezelőtt szabályozza a hasznos állatok, szervezetek védelmét. A törvény felhatalmazást ad a miniszternek, ha olyan károsító jelentkezik, amely a jogszabályban nem szerepel, és ellene védekezés válna szükségessé, saját hatáskörben intézkedhet.
Az első világháborút követően az önálló növényegészségügyi szervezet létrehozásának szükségessége egyre élesebben vetődött fel. Számos neves szakember, Kern Hermann, Urbányi Jenő, Grenczer Béla, Gesztelyi Nagy László, Jablonowszky József, Révy Dezső, Fáber György konkrét, értékes javaslatokat tettek a növényegészségügyi szervezet kiépítésére. Már ekkor szerepel a javaslatok között a felsőfokú növényvédelmi szakemberek képzésének szükségessége és a "növényorvos" elnevezés használata, melyet elsősorban Urbányi Jenő, Grenczer Béla és Dégen Árpád tartottak fontosnak, már a 20-as években.
A növényegészségügyi szervezet kiépítésének történetében meghatározó volt az 1929-ben megkötött nemzetközi növényvédelmi egyezmény, amelyet hazánk is aláírt. Országunk is kötelezettséget vállalt, hogy hivatalos növényvédelmi szervezetet hoz létre, melynek növényvédelmi szolgálatból és tudományos kutatóintézetből kell állnia.
1932-ben, a 49.000/l932. FM. számú rendelet alapján megalakul a Magyar Növényvédelmi Szolgálat, amelyet az egységes országos növényvédelmi igazgatási rendszer első szervezetének tekinthetünk.
A magyar növényvédelmi szolgálat szervei
-
Növényvédelmi Tanács
-
Magyar Királyi Növényvédelmi Kutató Intézet
-
A gyakorlati növényvédelmi központ szervezete:
a/ Növényvédelmi Iroda (ennek keretében):
b/ Növényvédelmi Gyakorlati Szakszolgálat -
A növényvédelem vidéki szervei:
a/ Növényvédelmi Körzeti Központok
b/ Növényvédelmi Helyi Megbízottak
1936-ban a hivatalos növényegészségügyi szolgálat keretében vélemény-nyilvánító szervként megalakul a Növényvédelmi Tanács. A kísérletügyi szerv a Magyar Királyi Növényegészségügyi Intézet, az igazgatási szervei pedig a Magyar Királyi Növényegészségügyi Szolgálat, a Magyar Királyi Növényegészségügyi Körzetek és a Növényvédelmi Helyi Megbízottak.
Az 1940-es évek elején, jóváhagyott tantervvel, a József Nádor Műszaki Egyetemen ismét közel került a megvalósításhoz a növényorvos képzés, de a háború alatt mégsem indították el az új szakon az első évfolyamot.
A háború előtt létrehozott és működő, minden vonatkozásában korszerű növényvédelmi szolgálat nagyban segítette a mezőgazdasági termelés fejlődését és hatékonyságának fokozását.
A második világháború időszaka, majd az azt követő évek igen súlyos gondokat okoztak a magyar növényvédelemnek. A nem kielégítő védekezések miatt a kártevők és betegségek rendkívül erős mértékben felszaporodtak és nagy károkat okoztak. Új, hazánkban nem honos károsítók léptek fel (burgonyabogár, amerikai fehér szövőlepke).
1946-tól számos miniszteri rendelet jelent meg a károsítók elleni védekezésekkel, növényvédő szerek forgalmazásával és engedélyezésével, az óvórendszabályokkal stb. kapcsolatosan.
1947-ben már rendszeres védekezések folytak a burgonyabogár, az amerikai fehér szövőlepke, a gabonafutrinka, a kaliforniai pajzstetű, a mocskospajor ellen. A védekezési munkákat az ez évben létrehozott központi védekezési egységek végezték, részben állami védekezések formájában.
A 6210/1949. évi kormány-, illetve a 10.427/1949. FM sz. rendelettel, vármegyénként létrehozták a mezőgazdasági igazgatóságokat, mely több vonatkozásban hátrányosan érintette a növényvédelmi szervezetet. Három körzet kivételével megszüntették a növényegészségügyi körzeteket, melyek feladatkörét a mezőgazdasági igazgatóságok hatáskörébe utalták. A növényvédelmi szervezet irányítása alatt álló Növényvédelmi Kutató Intézet pedig a minisztérium kísérletügyi főosztálya hatáskörébe került. Ennek ellenére egyre több növényvédő gép, technikai eszköz, egyre korszerűbb, hatékonyabb növényvédő szer került a termelés szolgálatába, s mindezeken túlmenően nőtt a szakértelem is.
1954 jelentős fordulatot hozott a magyar növényvédelem történetében. Egy kormányhatározat alapján l954-ben 17, l955-ben pedig a fennmaradó 2 megyében szervezték meg a megyei növényvédő állomásokat. Az első időszakban fő feladat az amerikai fehér szövőlepke és a burgonyabogár elleni védekezések végrehajtása. Rövidesen beindul a zsizsiktelenítés és a magfogásra szerződött lucerna és vöröshere területek porzása. Mindez állami védekezés keretében teljes állami finanszírozás mellett valósult meg. 1955-ben még viszonylag kis területen, de elkezdődik a vegyszeres gyomirtás is.
1956-ban a 9. törvényerejű rendeletben jelöli ki a Kormány a növényvédelem feladatait. Ennek keretében már igyekeznek elválasztani az állam és a termelő feladatát és kötelezettségeit. Ugyanez a tvr. szabályozza a növényegészségügyi karantén tevékenységet is.
A forradalom után több megyében jelentős személyi változások történnek. 1957-ben megkezdődik a megyei terményraktárak, malmok számbavétele és növényegészségügyi ellenőrzése. Bevezették a háromnyelvű (magyar, orosz, német) növényegészségügyi bizonyítványokat, a felügyelőket új körbélyegzőkkel látták el.
l959-ben a Földművelésügyi Minisztériumban a Növényvédelmi Szolgálat vezetését Nagy Bálint vette át, aki hosszú évtizedekig meghatározó vezetője és innovatív fejlesztője volt a növényvédelemnek, majd később az agrokémiának is. Az 59-60-as években nagyrészt befejeződött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szervezése. Ez a változás kedvező termelői, üzemi struktúrát teremtett a központilag irányított és ellenőrzött növényvédelmi tevékenységhez.
A 60-as évektől a burgonyabogár, valamint szövőlepke elleni védekezés erőteljesen csökkent, e feladatokat a mezőgazdasági nagyüzemek vették át. Az állami védekezés a közterületekre, a települések útjainak fáira, parkjainak védelmére korlátozódott.
A hatósági munkát járási rendszerben szervezték újjá. A cél a fiatal szövetkezetek szakmai munkájának segítése, valamint állomási védekezési brigádok munkájának szervezése, a járás növényvédelmének irányítása, ellenőrzése volt. A 60-as évek közepén tudatosan és jelentősen fejlesztette a minisztériumi vezetés a megyei állomások biológiai laboratóriumait, amelyek fő feladata az engedélyezési és a technológia-fejlesztési kísérleti munkák beindítása, valamint az előrejelzési tevékenység megszervezése volt. l969-től álltak munkába a Haflinger terepjáró autók, amelyeket a permetezési munkák elvégzésére szórókerettel és szórópisztollyal egyaránt felszereltek.
2004.11.16. 15:27